Mondhatni a szokásos előjelekkel utaztunk Battára, hiszen, ahogy tavasszal most is rengeteg hiányzónk volt. Ellentétben a bulldogokkal, a tavalyi bajnok tovább erősödött, több volt extraligás válogatott erősítette a keretét.

Ennek ellenére a mérkőzés elején rögtön több labdánk volt, de az irányítónk hiányzása nagy érvágás volt. Talán én se jól döntöttem a helyettesítésről, de késő bánat. Fokozatosan átvette az irányítást a Batta, ami célokban is megmutatkozott, mi nem nagyon tudtunk hatékonyan támadni. A félidőre kialakult előnyüknél abban bízhattunk, hogy elfáradnak majd (17-0).

A második félidőre átszervezett Indiánok jobban haladtak és ugyan először a Bulldogok növelték az előnyt (22-0), jött a várt felzárkózás. Két gyors cél a ¾-től és „lőtávolon belül” voltunk (22-14). Sajnos ezután nem úgy folytatódott, ahogy vártuk. A közönség folyamatos nyomása alatt a játékvezető akaratlanul is a hazaiakat segítette, valamint jöttek a friss emberek, így nem mi, hanem ő szerezték a további pontokat (36-14).

Tanulság az lehet, hogy megfelelő cserejátékos híján nem érhetünk el eredményt.

Bulldogok II. - Pécsi Indiánok
36 - 14 (17 - 0)
2009. november 07., Pécs
Pécsi Indiánok: Kulcsár, AXT, Gutheil, Hajdú, Knausz, Kovács D., Dohány, FERENCI - Durucskó – Gáspár 5, Antal, Molnár 5, Reisz, BALOGH, WINKLER 4 Csere: Wéber, Francisc